Dr. Kádas Péter orvos-közgazdász, aki magát nekünk csak ennyivel mutatta be: „5 hónapja befektető, aki a startupok vérén él”, a 3 leggyakoribb hibára hívta fel figyelmünket lendületes előadásában. A hazai startupperek egyik nagy mentora erősítette bennünk, hogy nincs eleve halott ötlet, hiszen korai fázisukban az Amazon és a Google is kiesett volna a racionalitás rostáján. Csinálni kell, nagyot álmodni és nyitott szemmel járni a világban. Először találjuk meg az ingyenes lehetőségeket a vállalkozásunkhoz mind technológiában, mind a marketing módszereiben, és kockázati tőkéért csak utána jelentkezzünk, ha magunk is látjuk már, hogy működik a dolog és mi magunk is alkalmasak vagyunk a sikerre.

1) Rohadt nagy aranylázban élsz

Fontos tisztázni, hogy mi a probléma, amit meg akarsz oldani! Az, hogy kellene 1,5 millió dollár, ez maximum neked égető kérdés, de a világot nem viszi előre. Ha nincs probléma, amit meg akarsz oldani, akkor vállalkozás sincs. Persze az, hogy „ez a hülye algoritmus nem működik”, az nem összehasonlítható az éhezés kérdésével. Tehát tisztázd, hogy mi „fáj” és hogy üzleti vagy technológiai innovációval tudnál-e a megfogalmazott pain-re válaszolni. 

2)  Eltévedtél a product focus-szal

Mozdulj ki a termék központú gondolkodásából és nézz rá sales, marketing és fejlesztői szemmel egyszerre! Validáláskor felejtsd el a „Használnád?”, „Fizetnél érte?” kérdéseket, mert smúzolni akarnak veled az ismerőseid, nem akarnak megbántani, persze hogy azt mondják rá, hogy „Igen, megadnék érte bármennyit”. Csinálj úgy, mint ha már létezne a terméked, az első 500 ügyfelet „vágd át (fake it!)”, használd a Zappos módszerét. Nulla raktárkészlettel, ingyenes internetes alkalmazásokkal indultak és boltokban fotózták le a cipőket, amiket elkezdtek árulni. Ha írtak nekik, hogy kell ez vagy az 37-esben, elmentek, megvették, feladták postán és mindenki örült. Minden logikának ellentmondana, hisz nem volt raktáruk, nem volt egyetlen cipőjük sem amit azért vettek volna meg, hogy azt utána értékesítsék. A leendő userek között validálták, szinte nulla költséggel, elhitették, hogy léteznek/működnek és amikor látták, hogy van kereslet, akkor csináltak egy normális weblapot és kidolgozták a logisztikai hátteret is hozzá. Tehát már akkor elkezdtek pénzt termelni és növekedni, amikor a fejlesztő még egyetlen gombot sem nyomot le a számítógépén.

Kezdj el rögtön az elején világméretekben gondolkodni! Lehet, hogy lépésenként jutsz el oda, de lásd benne a lehetőséget, hogy ezzel nagyot lehet dobbantani. Nincs olyan, hogy kis ötlet - kis üzlet, hisz minden cégnek vannak fix költségei (pl. bérek, bérleti díj stb.), ezt „kicsiben” és „nagyban” is ki kell fizetni, nincs mese. Ráadásul, ha jó az ötleted, előbb-utóbb eljön a növekedés ideje is, amikor ki akarsz majd lépni a nemzetközi piacra. Nehogy elkezd a célcsoportodat szűkíteni, éppen azt kell tágítani! Ez persze komfortzóna kérdése is, de validálj nagy körben, validálj a nemzetközi piacon! Ismerd a piacodat és kérdezz okosan! 

Ha tudsz a piacodról legalább egy órán át csillogó szemmel beszélni, akkor az már fél siker, kezedben érezheted a kockatőkéd. Ha csak a termékedről tudsz beszélni, a userek szokásainak ismerete nélkül, hamar befejezik veled a tárgyalásokat. Próbáld ki a business model generation-t, könnyű használni. Térj át a termékfókuszról az üzleti fókuszra! CopyCat-ben is lehet gondolkodni. Ami máshol bevált, ha csak el nem baltázod, itthon is be fog jönni.

3) Azt hiszed, még a Facebook is letiltana

A sikeres marketing hacker gondolkodást igényel. Magyarországon sokan odáig gondolkodnak csak, hogy addig nyomulnak, amíg be nem kerülnek a Figyelőbe, aztán hátradőlnek, azt hiszik, a marketing tevékenységük ezzel ki van pipálva. Ráadásul még ott tart a magyar piac, - gyakran szakembereknek is el kell magyarázni -, hogy azért, mert feltesznek egy linket a Facebookra, még nem fogják őket letiltani. Az ajánláson alapuló marketing mindenkinek beválik (ha nem a legjobb!). A DropBoxnak, de az Ubernek is bevált. Az öldöklő marketinghez bátorság kell, ami a Coca Cola-nak és a Pepsinek legendásan elég jól megy. Az utóbbi időben Magyarországon a Jófogás és az Apród is egészen érdekesen jön föl ebben.

3+1) A CEO nem Jeanne d’Arc Jeanne d'Arc

CEO-nak lenni népszerűtlen dolog, ezért is fizetik őket olyan jól. Nem a csapatot kell megvédeni, hanem az üzletet. Jól meg kell gondolni, hogy kivel dolgozol együtt, de ha az illető nem válik be, akkor gyorsan ki kell rúgni („Hire slow, fire fast!”). Nem lehet úgy vezetőnek lenni, hogy soha senkit nem bántasz meg. Két szempont versenyez, és az egyensúlyt nehéz megtalálni: 1. kell a jó, erős és összetartó, jú hangulatú csapat, ugyanakkor 2. a cég érdekében abból is meg kell próbálni a maximumot kihajtani, aki jól dolgozik! A CEO-t szeretni nem szükségszerű. Nem te vagy Jeanne d'Arc, a céged fontos, a céget kell megvédeni, akár a saját embereid ellenében is.

...és a „kell-üzemmód”

Persze mindenkinek meg kell élnie valamiból, tehát a „kell” és a „kellene” egy nehéz kérdés. Az viszont biztos, hogy jól fizető állás mellett nem leszel innovátor, mert beleülsz, elkényelmesedsz. Ha akkor is meg akarsz egy problémát oldani, ha közben súlyos nehézségeid adódnak, ha kész vagy a kényelmedről lemondani, ha ellen tudsz állni a családod „hülye vagy, most b@od el az életed” visszhangjainak és erősebb a belső tűz benned, akkor tudsz igazi választ adni az elején megfogalmazott pain-re. Persze nem lelkes idiótákra van szükség, hanem nehéz döntéseket kell tudnod meghozni, és ez nem épp üzleti attitűd. Ha megvan az ötlet és a kell is, akkor pár százezerrel, pár millióval el lehet indulni, bármi is legyen a vállalkozásod lényege.

A korai befektető még a szemedet nézi, a csillogást keresi benne és ő a megvalósításhoz szükséges tudását is hozzá akarja adni a tevékenységedhez. A nagy összegek utána jönnek, csak utána fognak a szemedről a kockás lapra nézni.

Éltető Anna

u.i.: Hát ez bitang jó előadás volt.